Vezető halálok: szív-érrendszeri betegségek I.
Az érelmeszesedés okai
A szív- és érrendszer kórfolyamatai a világ szinte valamennyi fejlett országában a leggyakoribb megbetegedések, illetve a vezető halálokok közé tartoznak. Ez a megállapítás a magyarországi viszonyokra is érvényes.
Nagyon sok, "hétköznapinak" nevezhető betegség tartozik a cardiovascularis rendszert érintő kórok gyűjtőfogalmába. Néhányat kiragadva ezek közül: szívinfarktus; mellkasi fájdalmat (angina pectoris) okozó koszorúér-szűkület; szívelégtelenség; azok a szívelváltozások, amelyek ritmuszavarokat váltanak ki; valamint az általános érelmeszesedés; a féloldali bénulást okozó agyi érelzáródás (amelyet a laikus közvélemény gyakran agyvérzésnek nevez, pedig az igazi agyvérzés viszonylag ritkán előforduló kóresemény); a fokozatos szellemi leépülés képében megnyilvánuló agyér-elmeszesedés; a szervezet bármely régiójának keringési zavarához vezető érszűkület. Hosszan lehetne még folytatni a felsorolást. Ezek a kórképek egymással látszólag semmilyen összefüggést nem mutatnak. Ugyanakkor ha alaposabban végiggondoljuk kiderül, hogy a háttérben érrendszeri elváltozások állnak, nevezetesen az erek falának elzsírosodása, majd elmeszesedése.
Miután gyakran előforduló kórképekről van szó, érthető, hogy a világ nagy kutatócentrumaiban óriási pénzösszegek ráfordításával intenzíven vizsgálják, vajon melyek azok a kóroki tényezők (rizikófaktorok), amelyek az úgynevezett érelmeszesedés (atherosclerosis) kialakításában szerepet játszhatnak. Annál is inkább fontos szempont ez, mert a már kialakult érelváltozásokat - jelen ismereteink alapján - gyógyszeresen nem tudjuk érdemben befolyásolni. Döntő jelentősége lenne tehát az ún. cardiovascularis rizikófaktorok (a szív- és érrendszeri megbetegedések kiváltásában szerepet játszó kóroki tényezők) felismerésének.
Ma már egyértelműen kijelenthetjük, hogy az érelmeszesedés kialakulása számos tényező (multifaktoriális folyamat) együtthatásának az eredménye. Ezek között több olyan is akad, amelyet már régóta jól ismerünk. Mindenképpen kiemelésre méltó a dohányzás, az elhízás (obesitas), a mozgásszegény életmód, a cukorbetegség (diabetes mellitus), a tartósan magas vérnyomás (hypertonia) vagy a vér emelkedett koleszterinszintje (hypercholesterinaemia).
Régi megfigyelés az is, hogy a nők addig, amíg rendszeresen menstruálnak, gyakorlatilag védve vannak a súlyosabb szív- és érrendszeri történésekkel szemben. (Érdemes megjegyezni, hogy a dohányzás és a gyógyszeres fogamzásgátlás együttes alkalmazásával - egy ilyen vonatkozásban hátrányos genetikai adottság mellett - ezt a természet adta védelmet is képesek vagyunk áttörni. Ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a fentebb említett két rizikótényezőt a húszas-harmincas éveikben járó, szívinfarktuson átesett - minden egyéb vonatkozásban egészséges - fiatal nők esetében nagy biztonsággal megtalálhatjuk.) Ezzel szemben a férfiak a keringési rendszer esetleges megbetegedéseit illetően - miután ezzel a hormonális alapokra visszavezethető védettséggel nem rendelkeznek - már fiatalabb életéveikben is jóval nagyobb veszélynek vannak kitéve.
Tehát, kissé sarkítva a kérdést, felfoghatjuk úgy, hogy a férfi nemiség már önmagában is rizikótényező. Ezekkel az ismeretekkel hozható összefüggésbe az a világszerte egyre inkább elterjedőben lévő terápiás eljárás, amelynek lényege, hogy a menopauza után mesterségesen pótolják a hiányzó, illetve a szervezet által csak lényegesen kisebb mennyiségben előállított női hormonokat. Az is egy megfigyelés, hogy akiknek a családjában (szülők, nagyszülők, oldalági rokonok) gyakori például a szívinfarktus, azoknak lényegesen nagyobb az esélyük arra, hogy hasonló megbetegedés áldozatai legyenek. Ez pedig nem mást bizonyít, mint hogy az örökletes adottságok sajnos ilyen téren is meghatározzák életkilátásainkat.
Természetesen az utóbbi évek kutatásainak eredményeképpen ezekről a ma már klasszikusnak számító rizikófaktorokról is nagyon sok új ismerettel rendelkezünk. Tudjuk például, hogy nem csak a hypercholesterinaemia veszélyes, hanem a vér zsír jellegű komponenseinek arányaiban megfigyelhető eltolódások is. De például az elhízás típusa sem mindegy. Kiderült, hogy a törzsre, s főleg a hasra lokalizált zsírpárnák az igazán károsak.
Vezető halálok: szív-érrendszeri betegségek II.
Például a stressz - Árulkodó pulzusszám - Cukorról, vasról, kávéról - Alkoholt is, mértékkel - A hiányzó vitamin - Néhány érdekesség
A szív- és érrendszer kórfolyamatai a világ szinte valamennyi fejlett országában a leggyakoribb megbetegedések, illetve a vezető halálokok közé tartoznak. Ez a megállapítás a magyarországi viszonyokra is érvényes.
Az utóbbi évek kutatásainak eredményeképpen a ma már klasszikusnak számító rizikófaktorokról nagyon sok új ismerettel rendelkezünk, ezek mellett azonban újabb és újabb, korábban még nem ismert vagy fel nem ismert (!) rizikófaktorokra is fény derült. Más megvilágításba került például a stressz szerepe, jelentősége. Korábban az akut és krónikus stresszhelyzetek szív- és érrendszerre kifejtett károsító hatását megkérdőjelezték, illetve nem tartották jelentősnek. Manapság, a modern kutatások eredményeinek tükrében egyértelműen kimondható, hogy igenis több támadásponton károsítja a keringési rendszer különböző elemeit.
Fontos megjegyezni, hogy a stressz nem csak valami hirtelen, nagy ijedséget vagy mondjuk egy jelentősebb vizsga előtti izgalmat jelent. A tartós lelki feszültség, a szorongás (például hosszú időn keresztül fennálló megoldatlan családi vagy munkahelyi konfliktushelyzet; a munkahely elvesztésétől való félelem, egy nehezebb, adott esetben életre szóló döntés meghozatalának halogatásával járó szorongás, diszkomfortérzés stb.) a szervezet számára ugyanazokat az - egy bizonyos határon túl már kóros következményekkel járó - idegi és hormonális elváltozásokat váltja ki, mint amilyeneket a "klasszikus" stressz okoz. Örökletes hajlam esetén például a meg-megismétlődő stressz-szituációk kiváltotta idegi és hormonális változások magasvérnyomás-betegség kialakulásához vezetnek.
Hasonló okból kifolyólag a vérből kimutatható zsírféleségek összetétele kóros, érelmeszesedést elősegítő irányba tolódik el. Megnő a szív izomtömege (ún. bal kamra hypertrophia alakul ki), amely csak látszólag kedvező következmény, valójában szívritmuszavarokhoz, szívelégtelenséghez vezető újabb kockázati tényező. Olyannyira, hogy ezt a jelenséget, tehát a bal kamra izomtömegének megnövekedését napjainkban már mint önálló rizikótényezőt emlegetik.
Mindezek mellett megvastagszik az erek fala, fokozódik azok görcskészsége, aminek az eredményeképpen szűkül belső átmérőjük. Tehát csökken a rajtuk adott időegység alatt átáramló vér mennyisége, ennek minden kellemetlen és káros következményével.
Mindenképpen utalni kell azokra a megfigyelésekre, amelyek rávilágítottak az ún. emelkedett pulzusfrekvencia jelentőségére. Röviden összefoglalva ez annyit jelent, hogy minél magasabb valakinek a nyugalomban mérhető percenkénti pulzusszáma, annál nagyobb az esélye arra, hogy élete folyamán valamilyen cardiovascularis esemény (szívinfarktus, agyvérzés, súlyos szívritmuszavar stb.) bekövetkezzen. Élettani-kórélettani hátterét ennek is ugyanazok az idegi és hormonális változások (neurohumoralis változások) adják, amelyeket a stressz-szel kapcsolatban említettünk.
Ma már arra is egyértelmű bizonyítékainak vannak, hogy ilyen esetekben a vérből lényegesen magasabb koncentrációban mutathatók ki az ún. katekolaminok, mindenekelőtt a noradrenalin. Ezek olyan hormonszerű anyagok, amelyek a klasszikus stresszelméletben megfogalmazott "küzdj vagy menekült" reakció élettani hátterét, alapját képezik. Ugyanakkor tartósan magasabb vérszintjük és a megnövekedett halálozási esély között szinte egyenes összefüggést találtak.
| Cukorról, vasról, kávéról |
Az inzulinhiány és a következtében kialakuló cukorbetegség ma már jól ismert módon és több tekintetben feltárt mechanizmussal az erek súlyos megbetegedéséhez vezet. Azonban csak az utóbbi néhány évben vált ismertté, hogy a vér emelkedett inzulinkoncentrációja (hyperinsulinaemia) is szerepet játszik az érrendszeri elváltozások kialakításában. Ezzel a jelenséggel pedig meglepő módon nagyon gyakran lehet találkozni elhízott embereknél.
Egyes megfigyelések szerint a vér vastartalmának csökkenése, mások szerint annak emelkedett volta szintén hozzájárulhat a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásához.
Gyakran felmerülő kérdés, hogy mennyiben tekinthető rizikófaktornak a rendszeres kávéfogyasztás. A tudományos megfigyeléseken alapuló jelenlegi álláspont szerint az átlagos kávéfogyasztás (tehát a napi maximum 2-3 normál adagú feketekávé) érdemben nem járul hozzá szívünk és ereink megbetegedéséhez. Ennél nagyobb mennyiség azonban mindenképpen káros.
Sokakat érintő kérdés az alkoholnak a szív- és érrendszerre kifejtett hatása. Röviden annyiban foglalható össze az erre adható válasz, hogy kis mennyiségű alkohol (napi maximum fél liter sör, illetve ennek megfelelő egyéb szeszes ital) elfogyasztása véd az érelmeszesedés ellen. Ennek alapján vannak, akik már úgy fogalmaznak, hogy tulajdonképpen az alkoholabsztinencia (tehát az antialkoholizmus) a szív- és érrendszeri megbetegedések rizikófaktora. (Ám azt is feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy az alkoholnak komoly szívizmot károsító hatása van - nem is beszélve az idegrendszerre és a májra kifejtett, - finoman szólva igencsak kedvezőtlen hatásairól.)
Az utóbbi néhány év kutatásai mutattak rá az E-vitamin, pontosabban az E-vitamin-hiány szerepére az érelmeszesedés kiváltásában. Érdemes odafigyelni a megfelelő mennyiség bevitelére.
Befejezésül még röviden néhány érdekes megfigyelésről: összefüggést vélnek felfedezni a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a férfias típusú kopaszodás, a ferde fülcimpabarázdák, illetve a balkezesség között. Természetesen ezek csak megfigyelések, nem pedig tudományos alapon nyugvó tények. Ok-okozati kapcsolatot ez idáig csak spekulatív úton sikerült találni, szakszerű magyarázat egyelőre nem létezik.
Végezetül, de nem utolsó sorban még egy nagyon fontos rizikófaktorról kell említést tenni. Ez pedig a szegénység. S hogy miért, annak megítélését a kedves olvasóra bízom. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
